A nagyszellem változása

Miután Narakut legyőzte Inuyasha és Sesshoumaru, azóta minden nyugodtabb lett. Szellemeket szinte alig lehetett látni. Ez azt jelentette, hogy végre pihenhetünk.

Egy barlangban telepedtünk le mely előtt egy kis tó állt. Gyönyörű volt, ahogy reggelente a napfény játszadozott a víztükrén. Volt egy kis szikla mely félig a vízben félig a szárazföldön volt. Sesshoumaru mindig ott ült, és figyelt nem tudom mire, de figyelt. Én meg öt figyeltem, mikor ezüstös haját megtalálta a nap sugara és táncot jártak rajta és olyankor a szellő is csatlakozott hozzájuk olyan gyönyörű volt. Reménykedtem benne, hogy örökre így marad. Már több mint 10 éve vele voltam de ilyennek még sohasem láttam. Furcsa volt, nem bántotta Jakent mikor visszaszólt és ezen mind a ketten meglepődtünk. Ketten maradtunk és elkezdtünk beszélgetni a Nagyúrról.

-         Nagyon furcsa mostanában Sesshoumaru nagyúr –mondta Jaken – utoljára akkor viselkedett így mikor megmentett a haláltól.

Ezen nagyon elgondolkodtam, nem értettem a nagy kutyaszellem talán szerelmes? Ez butaság, ő soha nem szeretne meg egy embert sem, és szellemekkel meg általában nem találkozik, vagy ha találkozik is annak nem lesz jó vége. Mindegy biztos csak az én gondolataim terelődtek rossz irányba. Kell, hogy legyen erre válasz.

Másnap reggel kicsit hűvösebb volt az átlagosnál. Kicsit fáztam is, de kimentem és körbenéztem. Köd is volt és ezen felbátorodva úgy döntöttem fürdök egyet. Jaken még aludt és Sesshoumaru sem ért még vissza, vagyis csak gondoltam hogy nem ért vissza.

Bementem a vízbe mely sokkal melegebb volt a levegőnél. Nagyon jó volt, jólesett. Egyszercsak vér folyt a vízbe. Nagyon megijedtem és sikítani kezdtem. Jaken kiszaladt és észrevette, hogy Sesshoumaru fekszik a szikla mellett és az ő vére folyik a vízbe.

Gyorsan felöltöztem, addig Jaken nagy nehezen bevonszolta a kutyaszellemet a barlangba. Nagyon megsérült, nagyon féltem hogy elvesztem. Nagyon furcsa dolgokat éreztem, olyanokat, melyeket eddig soha,kissé meg is ijedtem de kezdtem megérteni. Elküldtem Jakent gyorsan gyógynövényekért. Míg visszaért tüzet raktam és vizet melegítettem, ezután levettem kimonójának felsőjét mely alatt a szörnyű sebek látványa kicsit sokkolt, de nem hagyhatom cserben a Nagyurat, hiszen ő sem tenné ezt velem. Jakennel elkészítettük a gyógynövényekből a kenőcsöt mely segít a gyorsabb gyógyulásban. Két napig nem ébred fel. Egyszercsak valaki megfogta a vállam és a fülembe suttogta:

-         Köszönöm

-         Szívesen, hiszen te is megtetted volna értem

A Nagyúr mosolygott és látszott rajta hogy kissé fél is. Nagyon meglepő volt, de tetszett hogy végre kimutatta érzéseit és most már tudtam szerelmes. Közelebb mentem hozzá és kicsit félénken de megcsókoltam. Sesshoumaru kicsit hátrébb lökött,nem erősen csak úgy, mint ha színlelni szeretné hogy ő ezt nem is akarta, közben pedig olyan vörös lett, mint a paradicsom mely hosszú idő után gyönyörű vörösre érett.

-         Ezt ne tegyed többet- suttogta, de hangjából azt lehetett észrevenni, hogy ezt ő sem gondolta komolyan.

Ezután magához ölelt és megcsókolt kissé bizonytalanul. Valahogy úgy éreztem, hogy mindez álom,de nem volt az és azóta már a nagy Sesshoumaru is elfogadta, hogy egy embert szeret és nem is ellenkezett,sőt még Inuyashával is jóba lett. Mi ketten pedig együtt maradunk az idők végezetéig.

By:Kemi